Bár az Olaszországban töltött egy hónapunk csodásan telt, van két dolog, aminek ellenére volt jó itt élni.

Tegnap reggel borús napra ébredtünk. A várost teljesen bebugyolálta egy alacsonyan vándorló felhő, esti sötétség borult a házakra, a sűrű eső pedig hajnal óta kitartóan szemerkélt.

Nel mezzo del cammin… Bizony, már az utunk felén tartunk.

Az egyik előre eltervezett programunk egy kénes forrásból eredő, s ezért valószínűtlen színekben pompázó folyó megnézése volt.

Az úttal kapcsolatos legfőbb nagyszülői aggodalom valahogy így hangzott: „De mi lesz a szegény gyerekekkel?”